Nyitvatartás

A karikagyűrű története

A karikagyűrű története

A házasság az ősidők óta két ember egymás iránt érzett szeretetének és bizalmának legszebb kifejezője, melynek jelképe a karikagyűrű, mely az összetartozás metaforájává vált. A karikagyűrű a végtelenségnek, az örökkévalónak, a hűségnek és a szerelemnek a jelképe. A házasság és a család ma is a társadalom alapköve. Az emberiséggel szinte egyidős és minden kultúrkörben megtalálható a karikagyűrű. Kezdetben csontból, rézből, fából is készültek, de ezeket az anyagokat fokozatosan kiszorították a kopásállóbb és tartósabb csillogó nemesfémek. Korunkban leginkább aranyból vagy platinából esetleg nemesacélból készülnek, a női karikagyűrűk nemritkán szikrázó drágakövekkel - leggyakrabban gyémánttal vagy rubinnal, zafírral - díszítve.

A leánykérés hagyományosan a leánykérő gyűrűvel (mely nem azonos a karikagyűrűvel) történik. A hagyományok szerint a fiú a lány apjától kéri meg a leány kezét (, ha az édesapja már nem él, a legközelebbi legidősebb férfi hozzátartozójától). Ha a beleegyezését adja, úgy megtörténhet az eljegyzés, melynek során a vőlegény ünnepélyesen a menyasszony ujjára húzza a leánykérő gyűrűt, ami általában egy kisebb súlyú, egyköves egyszerű gyűrű, sokszor gyémánttal, vagy más drágakővel aranyba vagy platinába foglalva.


A jegyben járás" az úgynevezett jegyesség amolyan próbaidő, mely általában egy év szokott lenni, ezt az időt régebben külön-külön ma már együtt élve töltenek a leendő házasok. Ezalatt előkészítik az esküvővel kapcsolatos teendőiket és megrendelik a karikagyűrűket, melyet közösen választanak ki és egész életükben viselni fogják jobb kezük gyűrűs ujján.