A házasság az ősidők óta két ember egymás iránt érzett
szeretetének és bizalmának legszebb kifejezője, melynek jelképe
a karikagyűrű, mely az összetartozás metaforájává vált. A
karikagyűrű a végtelenségnek, az örökkévalónak, a hűségnek
és a szerelemnek a jelképe. A házasság és a család ma is a
társadalom alapköve. Az emberiséggel szinte egyidős és minden
kultúrkörben megtalálható a karikagyűrű. Kezdetben csontból,
rézből, fából is készültek, de ezeket az anyagokat fokozatosan
kiszorították a kopásállóbb és tartósabb csillogó nemesfémek.
Korunkban leginkább aranyból vagy platinából esetleg nemesacélból
készülnek, a női karikagyűrűk nemritkán szikrázó
drágakövekkel - leggyakrabban gyémánttal vagy rubinnal, zafírral
- díszítve.
A leánykérés hagyományosan a leánykérő
gyűrűvel (mely nem azonos a karikagyűrűvel) történik. A
hagyományok szerint a fiú a lány apjától kéri meg a leány
kezét (, ha az édesapja már nem él, a legközelebbi legidősebb
férfi hozzátartozójától). Ha a beleegyezését adja, úgy
megtörténhet az eljegyzés, melynek során a vőlegény
ünnepélyesen a menyasszony ujjára húzza a leánykérő gyűrűt,
ami általában egy kisebb súlyú, egyköves egyszerű gyűrű,
sokszor gyémánttal, vagy más drágakővel aranyba vagy platinába
foglalva.
A jegyben járás" az úgynevezett jegyesség
amolyan próbaidő, mely általában egy év szokott lenni, ezt az
időt régebben külön-külön ma már együtt élve töltenek a
leendő házasok. Ezalatt előkészítik az esküvővel kapcsolatos
teendőiket és megrendelik a karikagyűrűket, melyet közösen
választanak ki és egész életükben viselni fogják jobb kezük
gyűrűs ujján.